Dandala
Dalszövegek
Égmadár
(Szöveg: Gulyás Anna)
Reggelre fölkelve
Álmomat dörgölve
Madaram keresem:
Éjszaka elröppent
Eltűnt a kék égben
Szalmaroncs üres.
Fényt gyújtok és fölveszem
Madártollas kék övem
Orrom ablaknak nyomom:
Pattannak alvó lányszemek
Lánytól roskadnak erkélyek
Madaram figyelik
Holdnak üti szárnyát egyet pendül
Napnak üti szárnyát kettőt zendül
Villám dördül az égen
Besurran a kék résen
Madaram keresem...
Hold és felhő
(Weöres Sándor verse)
Árok mellett
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a Holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.
Úgy vágyom Hozzád
(Szöveg: Gulyás Anna)
Előszőr láttalak édes meleg tejben
Utána láttalak ringó falevélben
Fényben szálló porban
Körbeforgó táncban
Rebbenő ujjakban
Szemed mély kútjában:
Úgy vágyom Hozzád!
Úgy vágyom Hozzád!
Másodszor láttalak selymes fehér kőben
Utána láttalak csikó sörényében
Napban a kelőben
Holdban a nyugvóban
Álmomban dalomban
Bársony pántlikában.
Úgy vágyom Hozzád!
Úgy vágyom Hozzád!
Harmadszor láttalak rózsa nyílásában
Utána láttalak bőröd bársonyában
Otthonunk kelyhében
Fürtöd zegzugában
Édes meleg tejben
Kis kezed táncában.
Úgy vágyom Hozzád!
Úgy vágyom Hozzád!
Negyedszer láttalak öreg eres kézben
Utána láttalak fenyőt hajtó szélben
Tűzben a konyhában
Arcodnak pírjában
Kenyér illatában
Tenger zúgásában.
Úgy vágyom Hozzád!
Úgy vágyom Hozzád!
Véglen látni vágylak Téged színről színre
Hogy úgy lássalak én, ahogy Te látsz engem
Szemem legyen szemed:
hold legyek napfénynek,
Szívem legyen szíved:
életemet éljed!
Úgy vágyom Hozzád!
Úgy vágyom Hozzád!
Nap jön a menny hajlatán
(Cseremisz menyasszonybúcsúztató, részlet -
Weöres Sándor fordítása)
Nap jön a menny hajlatán,
Arca nyíló tulipán
Ő legyen az én anyám,
Ő legyen az én anyám.
Hold jön a menny hajlatán,
Húzza fehér égi szán,
Ő legyen az én apám,
Ő legyen az én apám.
Apám Isten fecskéje,
Anyám fecske szárnya
Hát én tudod mi vagyok?
Kis kölesmag az vagyok.
Csodafiú-szarvas
(Nagy László verse)
Tavasz kerekedik,
bimbó tüzesedik,
jázminfával fényes
agancs verekedik,
csodafiú-szarvas
nekitülekedik,
nekitülekedik.
Jázminfa virágát
lerágom hajnalra,
inaimmal ugrok
nyárdelelő napba,
pörkölődök, vékonyodok,
maradok magamra,
maradok magamra.
Vadászok meglőnek,
golyó a szügyemben,
Balatonban a sok víz,
mind az én könnyem,
sírva sírok, sírva sírok,
ha sietek lemaradok,
csodafiú-szarvas
hiába vagyok,
hiába vagyok.
Deresen, havasan
eljön a karácsony,
csodafiú-szarvas
föláll az oltáron,
szép agancsa gyúlva gyullad:
gyertya tizenhárom,
gyertya tizenhárom.
Majomkirály
(Szöveg: Gulyás Anna)
Vándorol fekete éjszakában
tiszta Mesterével a nyakában,
akit minden démon
ebédre megenne,
férjéül szeretne,
hogy halhatatlan legyen,
hogy halhatatlan legyen!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!
Jó Majomkirály, mi a sorsod?
hétszer tisztán születettet hordod:
ha a máját sütné, megszeretgethetné,
ez minden démon vágya,
hogy halhatatlan legyen,
hogy halhatatlan legyen!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!
Tudd meg jó Majom, ez mind káprázat:
aprítsad, lapítsad kocsonyának:
a sok csalfa démon, ki utatok állja, életetek vágyja:
mind Tebbenned lakik,
csak mind tebenned lakik!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!
Tudd meg jó Majom, ez mind káprázat:
tiszta Mestered és a négy társad
szent zarándoklatod, két erős karodban, fényes homlokodban:
mind Tebenned lakik,
csak mind Tebenned lakik:
s öröklétről álmodik!....
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!
Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!
Erdő
(Szöveg: Gulyás Anna)
Erdőket járva,
Mezőkön hálva,
Futok Hozzád jó Uram!
Hold a nyakamon,
Nap a talpamon:
Fejemet fűbe fektetve kiáltok Hozzád Uram!
Fejemet fűbe fektetve kiáltok Hozzád Uram!
Angyalok tava
(Szöveg: Gulyás Anna)
Én istenem, vigyél el a tóhoz,,
hová az angyalok inni járnak,
hol a lélek békét vacsorál!
Én istenem, vigyél el a tóhoz,
hová az angyalok inni járnak,
hol a lélek békét vacsorál:
Hol a láng, mely tűzzel éget,
nem perzsel, hanem melegít,
hol a szomjúság élő vízre talál!
Tűz van lelkemben,
felperzsel ez a láng,
de nem melegít,
ha parazsában nem Te vagy a hasáb,
ó, jó Uram!
Izzik a vágy a szívben,
izzik a vágy a szívben,
izzik a vágy a szívben:
Veled izzon Uram!
Én istenem, vigyél el a tóhoz,
hová az angyalok inni járnak,
hol a lélek békét vacsorál!
Szél borzolja a tónak vizét,
Szél borzolja a tónak vizét:
fú a magasból, ó az az áldott szél!
Kavarja fel a tónak vizét,
Kavarja fel a tónak vizét:
járja, járja, egészen, egészen át!
Kavarja fel a tónak vizét,
Kavarja fel a tónak vizét,
járja, járja, egészen, egészen át!
Mikor én még kislány voltam
(Szöveg: Gulyás Anna)
Mikor én még kislány voltam,
Az erdőket úgy jártam,
Szóltam az öreg tölgynek,
Eresszen alá a völgynek,
Mert Hozzád jövök
Kereslek mindenben
Fűben fában, hegyekben
Érezlek kinn és benn
S főképp a szívemben!
Mikor én még kislány voltam,
A tengereket úgy jártam,
Szóltam a hullámnak,
Vegyen magára villámnak,
Mert Hozzád jövök
Kereslek mindenben
Szélben, sóban, vízcseppben
Érezlek kinn és benn
S főképp a szívemben!
Mikor én még kislány voltam,
Csillag és Hold között úgy jártam,
Szóltam a tejútnak,
Vigyen, hogy Hozzád jussak,
Mert Hozzád jövök
Kereslek mindenben
Napban, Földben, Egekben
Érezlek kinn és benn
S főképp a szívemben!
Öreg szívemben,
Te légy mindenem
Izzó parazsam
Te legyél Uram
Hogy ne én, ne én, ne én legyek
Rejtezd magadba éltemet
Hogy ne én, ne én, ne én legyek:
Fogadd szívedbe szívemet!
Te lüktess énbennem
Öreg szívemben
Öreg szívemben
Te légy mindenem!
Mikor elalszik szívem
Hazamegyek Hozzád édes Istenem
S mikor elalszik szívem
Hazamegyek Hozzád édes Istenem
Mert Hozzád jövök
Kereslek mindenben
Kezdetekben s a végben
Érezlek kinn és benn
S főképp a szívemben!
Itt ülök fenn kerek mennyben
(Szöveg: Gulyás Anna)
Itt ülök fenn kerek mennyben
Veled szemben, sehová sem
vágyakozom.
Szemed égkék mély tavában
csillagoknak záporában
Szomjamat oltom.
Fogadd szent örvény dalunk,
mit csak Rólad, Véled, Néked mondunk!
Örökkön minden napban:
Véled minden nap örökké van.
Árpád éneke: (Ez egy gyimesi népdal, reggeli imádság: úgy is szokták mondani, hogy reggel kimennek az ajtó elé, s fölnéznek az égre közben. Sok feldolgozásban ismert, a legismertebb Sebestyén Mártáé a Muzsikással)
Kimenék én ajtóm elejibe.
S föltekinték nagy magos mennyekbe
Nyitva látám mennyeknek kapuját.
S azon belül mennyeknek ajtóját,
Abban vala egy rengő kőbölcső
Bölcső mellett anyánk Szűz Mária,
A lábával rengetgeti vala,
S a szájával fúddogolja vala:
Aludjál el Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra!
Aludjál el Istennek báránya,
mert Te jöttél a világ váltságára!