Dalszövegek | holddalanap

Dandala

Dalszövegek

Égmadár

(Szöveg: Gulyás Anna)

Reggelre fölkelve

Álmomat dörgölve

Madaram keresem:

Éjszaka elröppent

Eltűnt a kék égben

Szalmaroncs üres.

Fényt gyújtok és fölveszem

Madártollas kék övem

Orrom ablaknak nyomom:

Pattannak alvó lányszemek

Lánytól roskadnak erkélyek

Madaram figyelik

Holdnak üti szárnyát egyet pendül

Napnak üti szárnyát kettőt zendül

Villám dördül az égen

Besurran a kék résen

Madaram keresem...

Hold és felhő

(Weöres Sándor verse)

Árok mellett
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a Holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.

Úgy vágyom Hozzád

(Szöveg: Gulyás Anna)

Előszőr láttalak édes meleg tejben

Utána láttalak ringó falevélben

Fényben szálló porban

Körbeforgó táncban

Rebbenő ujjakban

Szemed mély kútjában:

Úgy vágyom Hozzád!

Úgy vágyom Hozzád!

 

Másodszor láttalak selymes fehér kőben

Utána láttalak csikó sörényében

Napban a kelőben

Holdban a nyugvóban

Álmomban dalomban

Bársony pántlikában.

Úgy vágyom Hozzád!

Úgy vágyom Hozzád!

 

Harmadszor láttalak rózsa nyílásában

Utána láttalak bőröd bársonyában

Otthonunk kelyhében

Fürtöd zegzugában

Édes meleg tejben

Kis kezed táncában.

Úgy vágyom Hozzád!

Úgy vágyom Hozzád!

 

Negyedszer láttalak öreg eres kézben

Utána láttalak fenyőt hajtó szélben

Tűzben a konyhában

Arcodnak pírjában

Kenyér illatában

Tenger zúgásában.

Úgy vágyom Hozzád!

Úgy vágyom Hozzád!

 

Véglen látni vágylak Téged színről színre

Hogy úgy lássalak én, ahogy Te látsz engem

Szemem legyen szemed:

hold legyek napfénynek,

Szívem legyen szíved:

életemet éljed!

Úgy vágyom Hozzád!

Úgy vágyom Hozzád!

Nap jön a menny hajlatán 

(Cseremisz menyasszonybúcsúztató, részlet -

Weöres Sándor fordítása)

Nap jön a menny hajlatán,

Arca nyíló tulipán

Ő legyen az én anyám,

Ő legyen az én anyám.

 

Hold jön a menny hajlatán,

Húzza fehér égi szán,

Ő legyen az én apám,

Ő legyen az én apám.

 

Apám Isten fecskéje,

Anyám fecske szárnya

Hát én tudod mi vagyok?

Kis kölesmag az vagyok.

Csodafiú-szarvas

(Nagy László verse)

Tavasz kerekedik,

bimbó tüzesedik,

jázminfával fényes

agancs verekedik,

csodafiú-szarvas

nekitülekedik,

nekitülekedik.

 

Jázminfa virágát

lerágom hajnalra,

inaimmal ugrok

nyárdelelő napba,

pörkölődök, vékonyodok,

maradok magamra,

maradok magamra.

 

Vadászok meglőnek,

golyó a szügyemben,

Balatonban a sok víz,

mind az én könnyem,

sírva sírok, sírva sírok,

ha sietek lemaradok,

csodafiú-szarvas

hiába vagyok,

hiába vagyok.

 

Deresen, havasan

eljön a karácsony,

csodafiú-szarvas

föláll az oltáron,

szép agancsa gyúlva gyullad:

gyertya tizenhárom,

gyertya tizenhárom.

Majomkirály

(Szöveg: Gulyás Anna)

Vándorol fekete éjszakában

tiszta Mesterével a nyakában,

akit minden démon

ebédre megenne,

férjéül szeretne,

hogy halhatatlan legyen,

hogy halhatatlan legyen!

 

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!

 

Jó Majomkirály, mi a sorsod? 

hétszer tisztán születettet hordod:

ha a máját sütné, megszeretgethetné, 

ez minden démon vágya, 

hogy halhatatlan legyen, 

hogy halhatatlan legyen!

 

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!

 

Tudd meg jó Majom, ez mind káprázat:

aprítsad, lapítsad kocsonyának:

a sok csalfa démon, ki utatok állja, életetek vágyja:

mind Tebbenned lakik,

csak mind tebenned lakik!

 

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!

 

Tudd meg jó Majom, ez mind káprázat:

tiszta Mestered és a négy társad

szent zarándoklatod, két erős karodban, fényes homlokodban:

mind Tebenned lakik,

csak mind Tebenned lakik:

s öröklétről álmodik!....

 

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung, Majomkirály!

Szun Vu-Kung, ne add föl, Szun Vu-Kung!

Erdő

(Szöveg: Gulyás Anna)

Erdőket járva,

Mezőkön hálva,

Futok Hozzád jó Uram!

 

Hold a nyakamon,

Nap a talpamon:

Fejemet fűbe fektetve kiáltok Hozzád Uram!

Fejemet fűbe fektetve kiáltok Hozzád Uram!

Angyalok tava

(Szöveg: Gulyás Anna)

Én istenem, vigyél el a tóhoz,,

hová az angyalok inni járnak,

hol a lélek békét vacsorál!

 

Én istenem, vigyél el a tóhoz,

hová az angyalok inni járnak,

hol a lélek békét vacsorál:

Hol a láng, mely tűzzel éget,

nem perzsel, hanem melegít,

hol a szomjúság élő vízre talál!

 

Tűz van lelkemben,

felperzsel ez a láng,

de nem melegít,

ha parazsában nem Te vagy a hasáb,

ó, jó Uram!

 

Izzik a vágy a szívben,

izzik a vágy a szívben,

izzik a vágy a szívben:

Veled izzon Uram!

 

Én istenem, vigyél el a tóhoz,

hová az angyalok inni járnak,

hol a lélek békét vacsorál!

 

Szél borzolja a tónak vizét,

Szél borzolja a tónak vizét:

fú a magasból, ó az az áldott szél!

 

Kavarja fel a tónak vizét,

Kavarja fel a tónak vizét:

járja, járja, egészen, egészen át!

 

Kavarja fel a tónak vizét,

Kavarja fel a tónak vizét,

járja, járja, egészen, egészen át!

Mikor én még kislány voltam

(Szöveg: Gulyás Anna)

Mikor én még kislány voltam,

Az erdőket úgy jártam,

Szóltam az öreg tölgynek,

Eresszen alá a völgynek,

Mert Hozzád jövök

Kereslek mindenben

Fűben fában, hegyekben

Érezlek kinn és benn

S főképp a szívemben!

 

 

Mikor én még kislány voltam,

A tengereket úgy jártam,

Szóltam a hullámnak,

Vegyen magára villámnak,

Mert Hozzád jövök

Kereslek mindenben

Szélben, sóban, vízcseppben

Érezlek kinn és benn

S főképp a szívemben!

 

 

Mikor én még kislány voltam,

Csillag és Hold között úgy jártam,

Szóltam a tejútnak,

Vigyen, hogy Hozzád jussak,

Mert Hozzád jövök

Kereslek mindenben

Napban, Földben, Egekben

Érezlek kinn és benn

S főképp a szívemben!

 

 

Öreg szívemben,

Te légy mindenem

Izzó parazsam

Te legyél Uram

Hogy ne én, ne én, ne én legyek

Rejtezd magadba éltemet

Hogy ne én, ne én, ne én legyek:

Fogadd szívedbe szívemet!

Te lüktess énbennem

Öreg szívemben

Öreg szívemben

Te légy mindenem!

 

Mikor elalszik szívem

Hazamegyek Hozzád édes Istenem

S mikor elalszik szívem

Hazamegyek Hozzád édes Istenem

Mert Hozzád jövök

Kereslek mindenben

Kezdetekben s a végben

Érezlek kinn és benn

S főképp a szívemben!

Itt ülök fenn kerek mennyben

(Szöveg: Gulyás Anna)

Itt ülök fenn  kerek mennyben

Veled szemben, sehová sem

vágyakozom.

 

Szemed égkék mély tavában

csillagoknak záporában

Szomjamat oltom.

 

Fogadd szent örvény dalunk,

mit csak Rólad, Véled, Néked mondunk!

Örökkön minden napban:

Véled minden nap örökké van.

Árpád éneke: (Ez egy gyimesi népdal, reggeli imádság: úgy is szokták mondani, hogy reggel kimennek az ajtó elé, s fölnéznek az égre közben. Sok feldolgozásban ismert, a legismertebb Sebestyén Mártáé a Muzsikással)


Kimenék én ajtóm elejibe.
S föltekinték nagy magos mennyekbe

 
Nyitva látám mennyeknek kapuját.
S azon belül mennyeknek ajtóját,

 

Abban vala egy rengő kőbölcső
Bölcső mellett anyánk Szűz Mária,
 
A lábával rengetgeti vala,
S a szájával fúddogolja vala:

Aludjál el Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra!

 

Aludjál el Istennek báránya,

mert Te jöttél a világ váltságára!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

© Dagály Kulturális Alapítvány 2018 HolddalaNap